A CSALÁDI HÁZ ÉS HELYISÉGEI TÁJOLÁSÁRÓL

A CSALÁDI HÁZ ÉS HELYISÉGEI TÁJOLÁSÁRÓL

Hőháztartás, napsütésnek kitettség, fényháztartás

A legfontosabb szempont az épület elhelyezésénél a nap járása. A tipikus tájolási irány a dél, tehát az épület hossztengelye vagy gerincvonala kelet-nyugat irányultságú. Ettől bármelyik irányba 20 fokkal történő eltérés különösebb hatással nem jár. Természetesen számos egyéb más tényező miatt a gyakorlatban ez az elv nem mindig alkalmazható. A déli tájolású épület nem jelent egyértelműen nyáron nagy meleget, hiszen megfelelően megtervezett szerkezetekkel (kellő mértékben kinyúló eresz, fedett terasz stb.) és jól kitalált árnyékolási koncepcióval a déli tájolású épület nyáron akár kedvezőbb is lehet, mint egy keleti vagy nyugati homlokzat, ahol több a nem kívánt besugárzás a nap alacsonyabb beesési szöge miatt, és az árnyékolás is körülményesebb. A beesési szög évszakonként is jelentősen változik, kevesen tudják, mekkora különbség van a nap nyári és téli pályája között. Nyáron a napsütés maximális beesési szöge ~65 fok, télen ez az érték jelentősen 30 fokra lecsökken. Ésszerű tervezéssel mindezek előnyünkre fordíthatóak. Egy megfelelően árnyékolt déli homlokzat esetében az évszakok közötti beesési szög különbséget kihasználva könnyen elérhető, hogy nyáron a belső helyiségek árnyékosak, télen benapozottak legyenek. Ezt az egyszerű összefüggést használták ki a népi építészetben a hagyományos tornácos épületek is. A fentieknek megfelelően a lakó- és hálóhelyiségeket lehetőleg a napos oldalra illetve keletre tájoljuk. A nyugati irány is megfelelő lehet, de ez esetben fokozott figyelmet kell fordítani a napvédelemre, hiszen a nyugati, alacsony beesési szögben érkező napsütés a nyári időszakban nagyon felmelegítheti a lakóhelyiséget. Az északi oldalra célszerű a kamrát, lépcsőházat, fürdőt, WC-t, gépjárműtárolót, azaz az alárendeltebb helyiségeket elhelyezni.